Időközben volt egy rendelésem egy volt kolléganőmtől. Az esküvőjére kért egy nyakláncot és egy fülbevalót, pontos elképzelése nem volt, ezért próbálgattam. Ez a darab nálam maradt, úgyhogy majd megy föl az Etsyre.
5/31/2013
Visszatérés, avagy újra felfedezem a blogom :-)
El se hiszem, hogy végre visszatértem a blog írásához. Nagyon elment a kedvem az utóbbi időben a gépezéstől, ezért hanyagoltam szinte mindent. A fontosabb dolgokat gyorsan megnéztem az interneten, mail, ebay, számla követése, stb... És ennyivel el is intéztem a dolgom. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is munkálkodtam. Attól nem ment el a kedvem. Hogy mi történt a legutóbbi bejegyzésem óta?
Most egy kis Off-olás kezdődik, az életemről, annak is csak 3-4 hónapja. Akit ez nem érdekel, nyugodtan menjen a következő bejegyzésre, de sajnos ezt magamból ki kell hogy írjam.....
Találtam egy nagyon aranyos munkát pár hónapja, ahova sikerült a nevelőapámat is bejuttatnom. Kézzel kell dolgozni, hiszen szerelői munka volt, de itt se olajra, se piszokra nem kell gondolni. Olyan nyomtatókat kellett össze raknunk, ami 3D-ben nyomtatja ki a dolgokat. Kinyomtattál magadnak egy poharat, utána ihattál belőle :-) Nagyon élvezetes volt, jó volt a társaság is. De a múlt Pénteken délután, munkából hazamenet kaptam egy hívást, miszerint ki vagyok rúgva.... Mivel 3 napos szünet jött, kénytelen voltam várni 3 napot, mire megkérdezhettem a főnökömtől, hogy mivel szolgáltam rá? Azt mondta, hogy elrontottam a számon tartást. Nem akarok a felelősség alól kibújni, de elgondolkoztam azon, hogy a 3 hónap alatt kétszer nyúltam a papírhoz, és akkor sem írtam alá a nevem, hogy én voltam aki kiszámolta a darabszámokat. Az utolsó eset óta ráadásul legalább 2 hét telt el. Azóta a közvetlen főnököm piszkált bele többször is. Akkor ebből, hogy tudták kiszűrni az én számításaimat? És könyörgöm.... 40-50 darabszámig eltudok számolni.... Mikor a kedves, ésszerű és jól érvelő személyemnek folyamatosan azt hajtogatta, hogy sajnálja nem tehet már semmit. Ezek után, változtattam a taktikán, kértem egy utolsó esélyt, hiszen a próbaidőben többen hibáztak a munkatársaim közül. Ekkor egy mosollyal közölte, hogy nem fogja magát meggondolni. Elhagytam az irodát, és indultam, hogy elmeséljem ezt a szitut a nevelőapámnak. Persze a nagyfőnök végig követett, és mikor kinyitottam volna a számat, megkérte, hogy hagyjam el a műhelyet. Ezt érdemlem tőlük??? Gondoltam magamban, hogy itt valami nem stimmel. Pár napja még jó viszonyban voltam a főnökséggel. Attól a naptól fogva pedig mintha nem is dolgoztam volna ott. A nevelőapám meséli azóta, hogy teljesen el vannak havazva, a közvetlen főnököm, aki vicces volt velem, pedig még csak szót sem ejt rólam.... Szóval érzéseim szerint valamit rám kentek. Hibáztak valamit, amit könnyebb volt egy próbaidősre kenni. Hogy miért pont én? Mert vezető egyéniség vagyok, és segítettem a körülöttem lévőknek, amit többször meg is köszöntek. Ez volt a vesztem. Hogy ez miért történt? Mert valamin változtatnom kell. Tudom is hogy min. Mindenkinek csak a saját dolgával kell foglalkozni, önzőnek kell lenni, és mikor a saját igényeink ki vannak elégítve, csak azután lehet a másikkal foglalkozni. De akkor is csak minimálisan, mert mindenki a saját sorsáért felelős! Megtanultam a leckét, és az is lehet, hogy pár hónap, év múlva hálás leszek ezért a kis incidensért.
Itt be is fejezem az Off-olást és visszatérek a blog eredeti témájához.
Subscribe to:
Posts (Atom)